Uniós és kormányzati támogatással „feléleszthető” lenne az Ászár-Neszmélyi borvidék. Többek között ez is elhangzott a tatai edzőtáborban tartott konferencián.
Az Ászár-Neszmélyi borvidéknek a régmúltja jóval jelentősebb, mint a közelmúltja. A középkorban még európai hírű borászkodás a 19. század végére, a 20. század elejére teljesen megrogyott. Április 19-én a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara Komárom-Esztergom megyei szervezetének kezdeményezésére a termelők, a gazdák és a kormányzat képviselői szakmai fórumot tartottak, amelyen a borvidék jövőjét és az ezzel összefüggő gazdaságfejlesztési pályázati lehetőségeket ismertették, illetve vitatták meg. A lényeg: uniós és kormányzati támogatással, pályázati forrásokból – egy első generációs borászokból álló szakembercsapat részvételével – újra régi hírnevéhez méltó körülményeket lehetne itt teremteni.
Édes álom
A kamara megyei elnöke, dr. Balogh Zoltán köszöntőjében azt emelte ki, hogy a neszmélyi borvidék Tokaj után Magyarország második legjobb fehérbortermelő-vidéke. A konferenciát befogadó Tata polgármestere, Michl József többek között arról tett említést, hogy a vendéglátásban jó lenne elérni, hogy minden egységben legalább öt-hat helyi bort kínáljanak.
Emmer Szabolcs, a Neszmély Hegyközségi Tanács elnöke is megosztotta gondolatait a megjelentekkel, szőlész-borász kollégáival.
– Amikor kis híján tönkrement a borvidék, a tapasztalat és tudás is majdnem elveszett. Most a környéken gazdálkodók legtöbbje első generációs borász. Ilyen hátrányból kellett újraindulni. Hiába jó a termékünk, még nem tudjuk jól menedzselni magunkat. Ebben kérnénk támogatást – mondta Emmer Szabolcs.
Ez ügyben némiképp nyitott kapukat döngetett a tanács elnöke, mivel a kormányzat a 2017–18-as időszakra mintegy kétmillió eurót szán csak promócióra. Emmer Szabolcs emellett azt is hangsúlyozta, hogy a pincészetek és borászatok többségének nincs kellő tőkéje a pályázati önrészhez. A helyzetet pedig csak tovább árnyalja, hogy minden pályázat utófinanszírozott, valamint a kedvezőbb banki hitelekről szóló információk sem mindig jutnak el az érintettekhez.
Mikóczy István borász, a Zsigmond Király Borlovagrend kancellárjának véleménye szerint a mintegy 800 hektárnyi szőlőültetvény terméséből a terület három pincészete képes lenne együtt 550 hektárnyi hozamukat „kezelni”. A maradék 250 hektárról leszüretelt szőlő színvonalas, minőségi és nem utolsósorban biztonságos feldolgozására, majd tárolására, valamint értékesítésére szövetkezeti pincészetet kellene létrehozni. Ez szerinte nem zárná ki, hogy a kisebb, két-három hektáron gazdálkodó borászok tevékenységét szintén támogassák.
A szakember felvetette a Neszmély környéki úthálózat korszerűsítését is. Egy 16 kilométeres szakasz kijavításával a borvidék 60 százaléka normálisan megközelíthető, könnyen járható lenne. Szóba került még a baji 13 ágú, egykor 13 ezer hektoliter „hordós bor” tárolására alkalmas, hazánkban páratlan méretű Esterházy-pince renoválása is, amely az úgynevezett borút égköve, igazi turistalátványossága lehetne.
A harmada megújult
A Miniszterelnökség agrár-vidékfejlesztési államtitkára, Kis Miklós Zsolt a pályázati lehetőségek sorát vázolta fel. Szólt arról, hogy a Magyarországon nyilvántartott mintegy 65 ezer hektárnyi szőlőültetvény bő harmada az uniós csatlakozás óta megújult. Most azon fáradoznak a döntéshozók és a szakemberek, hogy a borászati beruházások támogatásának mértékét megduplázzák. Arra várnak, hogy a kormány elfogadja az erre vonatkozó 40 milliárdos forrástervet.
A Földművelésügyi Minisztérium helyettes államtitkára, dr. Feldman Zsolt azt emelte ki, hogy a borászat terén, a piacépítési stratégia során figyelembe kell venni a tavaly idehaza termelt 2,8 millió hektoliter bort. A támogatások döntően nem vidékfejlesztési jellegűek, hanem az ágazat jövedelemtermelő képességének javítását szolgálják. Az ötéves szőlészeti, borászati nemzeti fejlesztési program része az ágazat szerkezetátalakítása, az ültetvények újratelepítése.
Pályázni
A megyei közgyűlés elnöke, Popovics György kicsit más szemszögből közelített az erősen tagolt, „szétszórt”, Ászártól egészen Kesztölcig húzódó borvidékhez. Elképzelése szerint Neszmély imázsát a minőségi borokon túl egy egységes brand és közös márka tovább erősítené. Szerinte a mennyiség és a minőség egalizálására érdemes törekedni. Ehhez azonban összefogásra, hatékony együttműködésre lesz/lenne szükség. Valamint arra, hogy kérjenek segítséget – vagy ahogy ő fogalmazott, biztatva a gazdákat: „pályázni, pályázni, pályázni”.
Egyébként Bencsik János országgyűlési képviselő szerint valószínűleg a mostani pályázati lehetőségek és források jelentik az utolsó esélyt az ágazatnak, mivel az unión belül ilyen mérvű támogatás már aligha várható a jövőben.
(24 Óra/NAK)
Felhívjunk tagjaink figyelmét, hogy ügyintéző felületünk átalakult. A részletekről érdeklődjön