Egyes támogatások teljes körű kifizethetőségének feltétele a már jól ismert kölcsönös megfeleltetés követelményrendszerének teljesítése. A kölcsönös megfeleltetés részét képezi a Helyes Mezőgazdasági és Környezeti Állapot (a továbbiakban: HMKÁ) előírásrendszere, illetve a Jogszabályban Foglalt Gazdálkodási Követelmények (JFGK).
Fontos azonban, hogy az előírásokban ne csak a kötelezés tényét lássuk, hanem gondoljuk át, s alkalmazzuk gazdaságunkban, hiszen hosszútávon előnyünkre válik. Az előírás között szerepel a következő tiltás is: „Fát, bokrot és sövényt a március 1. és augusztus 31. közötti költési és fiókanevelési időszakban nem lehet kivágni.”
Ezen túlmenően a MePAR-ban feltüntetett magányos fa, valamint fa- és bokorcsoport megőrzése minden időszakra vonatkozóan kötelező. Ezen elemek a zöldítésben ökológiai fókuszterületként (EFA) is elszámolhatóak.
Az elmúlt időszakok heves esőzései is rámutattak arra, hogy a lejtős területeken a megfelelő kultúra, agrotechnika (középmély lazítás, szármaradványok sekély beforgatása, vagy forgatás nélküli talajművelés), vagy mozaikosság által elősegíthető a földhasználó talajának helybentartása. A földünk termőképességét a talajunk biztosítja! Az évezredek alatt kialakult talajtakaró fentiek figyelembe vételével nem mosódik le a szomszéd földjére – az esetleges pillanatnyi károkozás mellett, azonban a jövőben a károsodott gazdálkodó földterülete csak javulhat a megvastagodott, számára átszállított, „átadott” termőréteg által. Mindezen túlmenően utak, árkok eliszapolódását is megtapasztalhattuk.
A HMKÁ a vízerózió elleni védelemre csak az alábbi szabályokat tartalmazza:
1. „12%-nál nagyobb lejtésű területen az alábbi kultúrák termesztése tilos: dohány, cukorrépa, takarmányrépa, burgonya, csicsóka.” Azért javasoljuk a kapáskultúrák meredek lejtőkön történő alkalmazásának átgondolását (pl. kisebb táblaméret, gabona, vagy évelő takarmánynövény táblákkal megosztottan történő alkalmazása a szintvonalakkal párhuzamosan, vagy ugyanígy kialakított füves sávokkal megszakíthatjuk a lejtőn lezúduló víz sebességét stb. Természetesen ezen túlmenően is számos eljárás lehetséges (rőzsefonat, érdes talajfelszín, szármaradványok aláforgatása, köztes, vagy takarónövények termesztése stb.). A 12-17 %-os lejtős területek kiterjedését a MePAR oldalon könnyen beazonosíthatjuk.
2. „erózió ellen kialakított teraszok megőrzése kötelező szőlőültetvények esetében.”
A teraszok kialakítása költséges, de esetenként nem elhagyható beavatkozási mód. A már jelentős ráfordításokkal az megvalósult azt érdemes és szükséges fenntartani a víz és a talaj helyben tartása végett.
(NAK/Sztahura Erzsébet)