Nemzeti Agrárgazdasági Kamara

Idén nyáron indította el országos vízprogramját a Magyar Tudományos Akadémia, amelynek első eredményeiről az MTA tudományünnepének keretében számoltak be.

– Elengedhetetlen, hogy új fejezetet nyissunk a magyar víztudományi kutatásban. A víztudományi program a tudományos élet számára régi adósságot törleszt a víztudományi oktatás és kutatás fellendítésével, a kapott eredmények azonban legtöbbször egyúttal közvetlen társadalmi jelentőséggel is bírnak – e szavakkal nyitotta meg Lovász László, az MTA elnöke a program első eredményeit bemutató tanácskozást november 4-én. A program megkezdéséről még tavaszi közgyűlésén döntött az akadémia.
– Azért van rá szükség, mert a klímaváltozás következményeként annyi már bizonyosan látható, hogy gyermekeink, unokáink egy szárazabb, ugyanakkor szélsőségesebb időjárású országban nőnek majd fel. A víz pedig, ideértve légköri, földfelszíni és felszín alatti megjelenését a klímaváltozás legfontosabb közvetítője és indikátora. A program azt példázza, miként lehet nagy rendszerek működését számos tudományterületen dolgozó kutatók bevonásával elemezni – indokolta a program elindítását Lovász László.

Alapok

A víztudományi program alapját több pillér adja. Egyik a nemzetközi egyezmények teljesítésének feladata – például az EU Víz Keretirányelvének célja a felszíni és a felszín alatti vizek jó állapotának elérése.
– Nemzeti szinten a Kvassay Jenő nemzeti vízstratégiai terv fogalmazza meg a fő irányokat és célokat, kiemelve, hogy a fenntarthatóság követelményeinek megfelelően szabad a vízügyi beavatkozásokat megtenni – mondta el a programról Báldi András, az MTA Ökológiai Kutatóközpont főigazgatója és Józsa János, az MTA levelező tagja. A program első célja egy olyan interdiszciplináris kutatási terv összeállítása, amely megvalósulása esetén biztosíthatja a szükséges tudást a fenntartható vízgazdálkodáshoz, kiterjedve a teljes hidrológiai ciklusra, azaz a légköri, felszíni és felszín alatti vizekre, az élővilágukra, és a társadalmi-gazdasági szerepükre – ismertették az előadók a program lényegét.

Balatoni viszonyok

A pénteki konferencia fő témája a Balaton volt. Bozó László, az MTA rendes tagja, Horváth Ákos kandidátus és Nagy Attila, az Országos Meteorológiai Szolgálat munkatársának kutatása során olyan nagy tér- és időbeli felbontású számítógépes modelleket alkalmaztak, amelyek a balatoni légköri cirkuláció finomszerkezetét is képesek leírni. Ilyen jelenségek a tavi és parti szél napi változásai, a jellemző természetes szélcsatornák kialakulása, vagy a jellegzetesen alakuló felhőzet, csapadék. A kutatás bemutatásából kiderült: a hidrometeorológiai modellezés meteorológiai szegmense részben már megvalósult, a továbblépéshez szükséges szakmai tapasztalatok jórészt rendelkezésre állnak. A komplex rendszer operatív működése jelentős részben a szükséges szuperszámítógépes kapacitáson múlik.

A Balaton vízszintje folyamatosan változik. A napról napra legfeljebb 1-2 cm változást okozó, éves periódusú vízkészlet-változás, a legfeljebb néhány órás szél keltette tólengés és a néhány másodperc periódusú hullámzás együtt határozzák meg a parton kialakuló vízszinteket – hangzott el.
A kutatók meteorológiai adatokból kiindulva, hidrológiai és hidrodinamikai modellezéssel meghatározták a mértékadó vízszintek területi statisztikai eloszlását, valamint az anyagtranszportért felelős uralkodó áramképet. Eredményeik nemcsak a többi tudományág elemzéseihez biztosítják a fizikai környezet átlagos illetve rendkívüli állapotainak jellemzését, de önmagukban is felhasználhatók. A parti infrastruktúra fejlesztéseinek igazodnia kell a területileg várható mértékadó vízszintekhez és hosszú távon várható üledékmozgásokhoz.
– A tó vízminőségét a túlzott mértékben elszaporodó algák (az eutrofizáció) rontották, mely a megnövekedett növényi tápanyagterhelés következménye – jellemezte a Balaton helyzetét Vörös Lajos, az MTA ÖK Limnológiai Intézet kutatója. Az eutrofizáció azonban egy komplex eseményláncolat, amelynek során megváltozik a fitoplankton összetétele, sőt az egész ökológiai rendszer.

Víztudomány és közgazdaság

A tanácskozás zárásaként mutatták be Szűcs Péter, az MTA doktora és munkatársai elemzését a felszín alatti vizekkel kapcsolatos kutatások új trendjeiről és kihívásairól. Ungvári Gábor, a Budapesti Corvinus Egyetem Regionális Energiagazdasági Kutatóközpont munkatársa arról értekezett, hogy a korlátosan rendelkezésre álló erőforrások eloszlását vizsgáló közgazdaságtudomány ambivalens viszonyban van a víz témakörével. Magyarországon is az a kihívás áll előttünk, hogy miként lehet a vízigényeket – lehetőleg a korábbinál magasabb színvonalon – biztosítani annak ellenére, hogy a kiszámíthatatlanabbá váltak a feltételek, és változóban van a természeti-technológiai környezet, új kifejezéssel a „zöld infrastruktúra”.

(mta.hu)