Az Alföld középső vidékein a nyár folyamán gyakran tapasztalt csapadékhiány miatt az átlagos időjárású évekhez képest idén másfélszer több vizet használtak fel a hatásterületén gazdálkodók. Vízhiány azonban nem volt.
A tavaszi és nyári hónapokban az Alföld középső vidékein kialakult aszályos periódusok jelentősen megnövelték a mezőgazdaság vízszükségletét. Az átlagos időjárásúnak tekinthető 2011-es esztendő első 8 havi 46 millió köbméteres igényével szemben idén augusztus végéig 70,5 millió köbméter vizet használtak fel a Közép-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság (KÖTIVIZIG) működési területén a mezőgazdálkodók. A víz szétosztásában a főszerepet ezúttal is a Nagykunsági-öntözőrendszer (51,6 millió köbméter) játszotta, amit a Jászsági-főcsatorna (9 millió), a Gástyási- (5 millió) és a Tiszafüredi- (4,4 millió) öntözőrendszer követett.
A térségi vízátvezetés és az ökológiai vízpótlás volumene ugyancsak meghaladta az átlagos 2011. évi értéket, amely a csatornák kihasználtságát is tovább növelte. E célokra augusztus 31-ig 204,8 millió köbméter vizet juttattak ki, ami 16,1 millió köbméterrel több, mint az ebben az időszakban szokásos. Így a Hortobágy-Berettyóba 160,8 millió köbméter, közvetlenül a Hármas-Körösbe 21,7 millió, a Millér-főcsatornába 21,1 millió, az Alcsi-Holt-Tiszába pedig 1,1 millió köbméter vizet vezettek át a Tiszából. Az igazgatóság az előrelátóan betározott vízkészleteknek köszönhetően maradéktalanul ki tudta elégíteni az öntöző, rizstermesztő és haltenyésztő agrárvállalkozások vízigényeit.
Jól sáfárkodott a vízzel az igazgatóság (fotó: Pixabay)
A szeptember 13-i felmérés szerint az igazgatóság rendelkezésre álló, dinamikusan megújuló vízkészlet augusztus végéhez képest – a lehullott csapadéknak köszönhetően – 210,29 millió köbméterre emelkedett, amelyből 178 millióval részesedett a Tisza-tó, 13,1 millióval a Nagykunsági- és a Jászsági-főcsatorna, 13,6 millióval a jelentősebb holtágak, a fennmaradó mennyiséget pedig vízvisszatartásra alkalmas, illetve kettős működésű csatornák, és kisebb tározók fogadták be.
A gravitációs vízpótló útvonallal rendelkező holtágak vízfrissítése továbbra is biztosított, jellemzően a maximális üzemvízszint tartása történik. A gravitációs vízpótlási lehetőséggel nem rendelkező holtágak viszont apadnak. A Szajoli- és a Tiszakécskei-Holt-Tisza, a Tehenesi- és a Halásztelki-Túrtő-Harcsási Holt-Körös, valamint a Malomzugi Holt-Zagyva szintje már alatta marad az üzemvízszintnek. A Gyova-Mámai- és a Tiszaugi-Holt-Tisza vízállása pedig az ökológiai vízszint alá csökkent. (forrás: KÖTIVIZIG)
Tiszai vízgazdálkodási fejlesztések
Vízgazdálkodási fejlesztések valósulnak meg a Tisza mentén, a Közép-Tisza fejlesztései közül folyamatban van például a Szolnok és Kisköre között futó hullámtér kezelési projekt – közölte Lovas Attila, a KÖTIVIZIG igazgatója szeptember 26-án Szolnokon, az Országgyűlés fenntartható fejlődés bizottsága kihelyezett ülésén. Elmondta: a projekt folytatása, a Szolnok-Csongrád közötti hullámtér kezelése, jelenleg előkészítés alatt áll. A további fejlesztések között említette a jászsági vízgazdálkodási rendszer rekonstrukcióját, az üzemirányító és monitoring hálózat, a nagyműtárgyak, a belvízcsatornák fejlesztését, valamint az energetikai korszerűsítést.
Füstös Gábor halgazdálkodási szakértő egyebek mellett arról beszélt, hogy komplex kutatások hiányában a 2000. évi tiszai cianid-mérgezés utóhatásaira vonatkozó pontos adatok nem ismertek, de az biztos, hogy a fogás mennyisége csökkent, az invazív fajok (a busa, a törpeharcsa, a hullámtéren a gyalogakác) pedig előretörtek. Hozzátette: az ívóhelyek csökkenése, illetve a jelenlegi hatalmas „horgász nyomás" mellett a természetes vizekben a megfelelő halállomány pusztán telepítésekkel nem biztosítható. A szakértő egy lehetséges iránynak nevezte az ökológiai szemléletű halgazdálkodást, valamint kiemelte egy összeurópai kormoránstratégia szükségességét. (MTI)
Felhívjunk tagjaink figyelmét, hogy ügyintéző felületünk átalakult. A részletekről érdeklődjön