Az utóbbi években szinte teljesen átalakult a hazai borpiac – írta Magyar Idők. A húsz évvel ezelőtti divatnak megfelelő, nagyhordós érlelésű, bordói fajták mára eltűntek, a kínálat jobban alkalmazkodik a trendekhez, a fogyasztói igényekhez.
– Lényegesen megváltozott az elmúlt években a hazai borágazat, a borok minőségét tekintve jóval kevesebb a probléma, mint korábban. Mindez a borászok kitűnő szaktudásának, a professzionális háttérnek, valamint a borbíráló bizottságok munkájának és a koncentrált ellenőrzéseknek köszönhető – mondta a Magyar Időknek Kiss Eliza kiemelt borágazati ügyekért felelős miniszteri biztos.
A szakember szerint a hazai borpiac jelenleg egy homokórára hasonlít: a prémium- és az alsó kategóriás borokból túlkínálat van a piacon, míg a középkategóriás, jobb minőségű borokból kisebb a kínálat. Bár a kereslet lassan valóban a minőségi borok irányába tolódik el, a változáshoz fogyasztói tudatosságra is szükség van.
– Piaci előnyt úgy szerezhet egy-egy borászat, ha az emberek megfelelő ismerettel nyúlnak a polcokon lévő tételekhez. Ha a vásárlók borismerete hiányos vagy felületes, akkor a minőség iránti kereslet is alacsony lesz – emelte ki.
Ami a kínálatot illeti, a furmint, az olaszrizling, a villányi franc jelentős háttérmunka révén egyre ismertebb és kedveltebb. A vörösborokról áttevődik a hangsúly a száraz fehérborokra, s ha mégis a vörösnél marad a vásárló, inkább a könnyed és gyümölcsös stílust részesíti előnyben. A fiataloknál egyértelműen a rozé hódít, a pezsgő pedig kezd a mindennapok italává válni. Az édes borok piaca az elmúlt években kissé visszaszorult, a tokaji aszú inkább az ára miatt nehezen elérhető, a kései szüretelésű vagy egyéb természetes édességű borokat pedig egyelőre nem igazán ismerik a fogyasztók.
Kiss Eliza rámutatott: a magyar szőlő- és borágazat gazdasági teljesítménye lényegesen elmarad a világ-, illetve az európai átlagtól, noha lassan nyolcvanmilliárdos piacot tudhatunk magunkénak. A miniszteri biztos szerint az ágazat tartós fennmaradásának csak akkor van esélye, ha ez belátható időn belül az átlag fölé kerül. Ugyanakkor megjegyezte: nem hisz abban, hogy egy-egy fajtát kell kiemelni a bormarketingben.
– Az ültetvényeink már készen vannak, nincs értelme arról beszélni, melyeket ragadjuk ki, hiszen nem sok esély van arra, hogy az ültetvényeket tömegével az előnyben részesített fajtákra oltsuk át.
A miniszteri biztos szerint sokkal inkább az egyediséggel tűnhetünk ki, a kimondhatatlan nevű fajtákkal, vagy akár a sokszínűséggel, illetve egy jól kiválasztott régióval.
– Olyat kell mutatnunk, ami máshol nincs, amitől egyedivé és jól megkülönböztethetővé válunk a világban – jegyezte meg. – Ez hosszú évek feladata, a külföldi piacokon pedig elsősorban a magyar bort mint fogalmat kellene erősíteni. Az exportpiacokon azt kell elérnünk, hogy tudjanak rólunk, tudjanak valamire asszociálni, amikor a magyar borról hallanak. Ez lehet egy életérzést mutató szlogen, de lehet egy-egy fajta vagy egy-egy régió márkája is.
(Magyar Idők)